Elegem van már most a középiskolából, de sajnos még van egy évem és nem szeretnék részt venni a szalagavatón. Mit tegyek utolsó évemben?

Kerüljük is el a "ennél már csak rosszabb lesz" és "a gimis évek a legjobbak" mondatokat, mert az összes jófej ismerősömnek rossz iskolás évei voltak, és nem is az oktatás és a tanárok miatt, hanem az oda járó diákok miatt. Sosem voltam ennyire magányos, mint középiskolában, elvesztettem a tehetségeimet, ellustultam mert a körülöttem lévő emberek lehuznak. Megkérdőjelezem már a tovább tanulást is, mert nem akarom azzal eltölteni, hogy azt várom hogy csak legyen már meg a diploma. Az érettségit 9. osztály gólyatábora óta várom. Utálom a sulis eveimet. Kiszárad a bőröm, a sebeimet kaparom idegességemben. Mindenki hülye, nem számít nekik semmi sem csakis a dráma. A lányok direkt olyan kifejezéssel összenéznek, hogy elsirjam magamat. Nincs senkinek sem élete a sulin kívül. Csakis az számít hogy mennyi barátod van és hogy kivel vagy. Annyira elegem van már az egészből. Jövőre elvileg szalagavató is lesz, de én őszintén 1 forintot sem adnék ki azért és a szüleimet sem hagynám, mert szerintem azok az emberek nem érdemlik meg hogy megünnepljük azt hogy több évig valakit szekaltak.

Egyszerűen az önbizalmam a tó fenekén van. Teljesen lehuznak az osztálytársaim. Majdnem minden nap a sirogorcs kerulget, lassan már hanyingerem van már csak azért mert még élnek.

Kérlek mondjátok hogy tényleg jobb lesz-e az élet gimnázium után? Mert én is dolgozom suli mellett és tudom hogy megy a dráma mindenhol, mégis meg ott is jobban megbecsülnek engem, mint az osztálytársaim.

Hogyan kéne leraznom ezt az egész szalagavatós dolgot? Betegedjek le? Életörjem valamimet és akkor megúszom?