Kell és szabad szretnem?

Egy rossz családban élek. Beszélhetnék mindenkiről részletesen, de úgy gondolom elég egyetlen emberről, az apámról beszélni, ami mindent elárul a rokonokról is. Milyen apám?

- Szerinte a gyerek a hibás mindenért. Szégyent hozunk rájuk, mert hibázunk, mert nem pattanunk minden szavára.

- Amikor bántanak minket, a bántalmazó mellé áll, mert beszari.

- Az állatokkal szörnyen bánik, pl. ma egy föld darabbal dobta meg a macskánkat erőből, mert a felásott kertre mert menni.

- A tanulás, tudomány és szakemberek semmirekellő hülyék.

- Meg kéne ö*ni bizonyos embereket.

- stb

Nem tudom, hogy szeretem-e. Szeretnem kéne? Miért akarom szeretni? Mert bűntudatom van amiatt, mert rossz gyerekkora volt és nem tudta megtanulni az alapokat? Szégyen és hiba lenne nem szeretni? Egyáltalán mi az a szeretet? Az utóbbit sosem éreztem, mert szemmel látható, hogy a szüleink és rokonok sem szeretnek minket, és hírből sem ismerjük a szeretetet. Életem első ölelését 17 évesen, ezen a héten kaptam az iskolában, és elsírtam magam. Bár nem magamat féltem leginkább, hanem a fiatalabb testvéreimet...